Az emberiség évszázadok óta alkalmaz gyógynövényeket és belőlük előállított különböző készítményeket (teákat, főzeteket, pakolásokat, stb.) betegségek kezelésére, illetve a tünetek enyhítésére. Mai gyógyszereink közül sokat a gyógynövények, és hatóanyagaik modern, tudományos módszerekkel történő kutatásainak köszönhetünk. Korábban a gyógynövényeket igen egyszerű módon készítették elő a gyógyításban történő felhasználás számára. Ezek azonban, napjaink korszerűen előállított fitofarmakonjaihoz csupán a kiindulási anyagban – a gyógynövényben – hasonlítanak.

Fitofarmakonok – gyógyszerek a természettudományos alapokon nyugvó orvoslás számára

A „fitofarmakon” elnevezés egy görög eredetű összetétel a növény (fiton) és a gyógyszer (farmakon) szavakból. Olyan gyógyszerek megjelölésére használjuk, melyeknek hatóanyaga gyógynövényekből, vagy azok egyes részeiből származik, és ezért számos növényi hatóanyagot tartalmaz. A fitoterápia során bizonyos betegségeket gyógynövényi hatóanyagú gyógyszerekkel kezelnek, a természettudományos alapú orvoslás szabályainak megfelelően. Minthogy tehát a fitofarmakonok a modern orvostudomány szempontjai szerint kerülnek felhasználásra, ezért mindazoknak a követelményeknek meg kell felelniük, melyeket a kémiai alapanyagú (szintetikus) gyógyszerekkel szemben támasztanak. A szigorú gyógyszertörvény az ún. farmakológiai (stabil, garantált, ellenőrzött) minőség bizonyításán túlmenően megköveteli a gyógyszer hatásosságára vonatkozó bizonyítékokat is. Az adott gyógyszer lehetséges mellékhatásainak, valamint tolerálhatóságának dokumentálása szintén nagyon fontos. Mindezek az előírások a fitofarmakonokra ugyanolyan mértékben vonatkoznak. Azokat a gyógynövényi hatóanyagú készítményeket, melyek a fenti kritériumoknak megfelelnek a magyar gyógyszerügyi hatóságok gyógyszerként törzskönyveznek, és kizárólag gyógyszertárakban történő forgalmazásukat engedélyezik. Azokat a készítményeket pedig, melyek egy vagy több ponton nem teljesítik az előírásban szereplő feltételeket gyógyhatású szerként fogadnak el, és terjesztésüket a gyógyszertárakon kívül más értékesítési helyek (élelmiszer-, vagy illatszerboltok, stb.) számára is lehetővé teszik.

Alkalmazás – elsősorban enyhe és középsúlyos krónikus megbetegedésekben

A terápiás gyakorlatban akut kórképek kezelésére fitofarmakonokat nem alkalmazunk. Az enyhe és közepesen súlyos lefolyású, krónikus betegségek esetén azonban komoly alternatívát jelentenek a szintetikus gyógyszerek mellett. A kémiai eredetű gyógyszerekhez viszonyítva a fitofarmakonok különösen jó tolerálhatóságukkal tűnnek ki. Ahogyan azonban minden más gyógyszerre, úgy rájuk is vonatkozik a szabály: alkalmazásuk csakis előírás szerint történhet.